A reformáció kora és az ellenreformáció eseményei

A reformáció kora és az ellenreformáció eseményei

Nádasd régi földesurai a Darabos család, a Nádasdyak és a Batthyányak voltak. A település az úgynevezett Hegyháton terül el.

1629-ben Bartholomaei Pált avatták fel ide, ő tehát első ismert lelkészünk, aki 1646-ban még itt volt, és részt vett a büki zsinaton. 1659-ben Szmodics Mihályt avatták, aki Csémről érkezett. 1663-ban már Csernóczi János a lelkész.

A gyülekezet tanítója 1706-ban Csákány Pál. A gyülekezet ebben az időben négy faluból álló lutheránus eklézsia.

1725-ben Ács Ferenc a gyülekezet lelkésze, akinek egy énekét ma is megtaláljuk énekeskönyvünkben (EÉ 337, A mi szívünk téged óhajt, Jézus, Isten Báránya). Őt a Vas megyei főispán űzte el innen 1732-ben.

Az üldöztetés idején a gyülekezet nem könnyen adta meg magát. Egy körmendi tanácskozáson az urak azt határozták, hogy a vármegye esküdtje, inhibitorium (akadályozó, eltiltó) levéllel járja végig az eklézsiákat, és tiltsa el a szolgálattól „mind a két religiót (lutheránust és kálvinistát) s mind praedikátorokat, mind mestereket”. Nádasd és a környező falvak nem engedelmeskedtek. Majd maga a főispán kérte a nádasdi gyűlésen a templom kulcsait, de nem adták azokat, dacára a rájuk tört vármegyei katonáknak. Mindenütt fegyverrel állottak ellen. Nádasdon 30 pápistát ugrasztottak meg, akik a végén a kulcsokat is elfelejtették kérni, magukat mentegették, mondván, hogy erőszakot nem akartak. Ez többször előfordult. Végül a főispán a bécsi hatalommal ijesztgetve és ugyanakkor ígérgetve megkapta a kulcsot. De amint kiderült, a kulcs nem volt az igazi és a templomot a végén úgy kellett feltörni, hogy misét tarthassanak. Viszont az atyafiak erősítették, hogy halálig sem engednek. A misét szolgáltatni küldött papot a falu határában várták. „Hogyha életedet szereted, páter, fordulj vissza, ha pedig eljössz, a falut jól megnézd, mert hosszú, de még hosszabb fog lenni.” Az megköszönte a jóakaratot, és vissza is fordult.

Így hát ebből az időből négy papjáról s egy tanítójáról tudunk a gyülekezetnek, mely a környéken jelentős lehetett. Arra a katolikus templomra, mely a dombon épült, evangélikusságunk ma is úgy tekint, mint ami falaiba foglalja az ősi evangélikus gyülekezet templomát.